Inspirációs idézetek

Inspirációs idézetek

Mascee

2024. augusztus 18. - Ngha Tuyet

Mascee… a szó olvasás közben jött szembe, amit még az osztályfőnöktől kaptam gimnáziumban. 

Eddig nem éreztem azt, hogy belekezdenék a könyvbe, de érdekelt is mellette, hogy miért is azt a könyvet választotta nekem. De ez mindegy is…

Visszatérve a szóra. A mascee egy angol-kínai szó, ami annyit jelent: “nem bánok semmit”. 

 

Az idei év ismét mozgalmas volt, mint körülöttem és magamban az elhatározások és érzelmek is. Időnként bizonytalanná váltam, hogy jó úton haladok-e, vagy azt teszem épp amit igazán akarok. 

 

Voltak pillanatok mikor hibákat követtem el, de ezekből tanulunk. Úgyhogy sok esetben semmit sem bántam meg. Sem ebben az évben, sem az előzőekben.

Az írás ereje

Volt már olyan pillanatod, amikor belelendültél egy írásban? Lehet az egy üzenet vagy egy kézzel írott levél…De a lendület annyira benne volt az ujjaidban, hogy olyat is leírtál, ami előtte még nem tárult fel előtted sem?!?

Velem ez már sokszor előfordult… hogy csak írok egy el nem küldött levelet, hogy az érzéseimet kiírhassam magamból, aztán jön egy szembesülés, amit eddig még nem ismertem. 

Az utóbbi egy évben számtalanszor hallottam arról, hogy a szavaknak ereje van. Mi magunk töltjük meg jelentésekkel, energiákkal. 


De szerinted melyiknek van nagyobb ereje? A kimondott szavaknak vagy az írottaknak?

Coaching?

A napokban bennem volt egy gondolat, hogy olyan régen írtam a blogra bármit is, és hiányzik ez a fajta aktivitás.

Mivel a napom nagy részét az teszi ki inkább, hogy a karrieremmel foglalkozzak és építsem a jövőm, a coaching sok időt és energiát elvesz.

Nagyon élvezem, mert segíthetek másokon. Igaz nem nagy dolgokban, de a kisebb lépéseknek is örülni kell. Még akkor is, ha az alkalom végén a vendég úgy távozik el, hogy sok vagy egyáltalán újdonságot megtudhatott volna. Ha már egy kicsit az érzi, hogy előrelépett vagy tisztábban látja át, hogy pontosan mivel kell megbirkóznia, már az is siker számomra.

De miről is szól pontosan a coaching és én eddig mit tapasztaltam?
A coaching egy olyan keretet ad a beszélgetésnek a vendég és a coach között, ahol a fő fókusz a megoldás(ok) megtalálása, erőforrások gyűjtése, és önismeret.
Mostanában olyan kliensekkel futok össze vagy jönnek el hozzám, akik tisztában vannak az ügyeikkel. Csak éppen a gyors és pörgős világunkban az ezernyi információkban nem találnak rendszert, átláthatóságot. Maga a coaching ülés pedig 1 óra keretében segíti, hogy összeszedetten és megújult erővel folytassa a feladatait. Azokat a feladatokat, amit lehet elfelejtett, mert nem volt annyira fontos, de a jelenben pedig megoldást adna a problémájára.

 És ezt nem csak coachként, de ügyfélként is megéltem, mikor a csoporttársaim kölcsönösen egymáson gyakoroltunk. Mikor én voltam soron, olyan témát hozok az alkalomra, ami éppen aktuálisan foglalkoztat és nem lépem meg, mert bizonytalannak érzem. De 1 óra után máshogy állok hozzá, mert összekaptam a gondolataimat, és valójában már bennem volt a terv, hogy hogyan kezdek neki. Csak egy aprócska löket hiányzott az egészben.

Úgyhogy másokat is bíztatom arra, hogy ha elakadásotok van éppen valamiben, egyik életterületeken, keressetek fel bizalommal engem vagy egy másik coachot, és merjetek támogatást kérni az előrelépés érdekében.

LinkedIn-n keresztül elérhető vagyok: https://www.linkedin.com/in/tuyet-ngan-nguyen-ha-558256163/

Kérdések védelme

Idén kitűztem célul, hogy elkezdek egy life and business coaching iskolát. Már az elején megfogott az oktató, és mindig vannak olyan szavai vagy mondatai, amelyekre felfigyelek és elgondolkozom.

A tegnapi óráról ezt vittem magammal és most megosztom veletek: "A kérdések megvédenek attól, hogy más a szavak jelentése."

Számomra ez a gondolat azt jelenti, hogy érdemes és ér kérdeznünk egymástól. Lehet hogy egy nyelvet beszélünk, de mindenki más múlttal rendelkezik, máshogyan nőttünk fel és fogadtuk be azt a tömérdeknyi információt, amit ma a világ velünk osz meg.

Nem egyszer szembesültem azzal, hogy hiába beszéltem egy nyelven egy személlyel, ő másogyan értelmezte a szavaimat és én is őt. 
Emiatt fogott meg ennyire ez a gondolat. Régebben féltem kérdezni, mert azt gondoltam, hogy mások azt fogják hinni, hogy buta vagyok. Buta vagyok, és ezért nem értem amit mondanak nekem. És beszélgetek tovább vele olyanról amit nem értek, mert nincs tisztázva.

Ennek a "folyamatnak" mostmár véget vetek. STOP ... 

Nem érdekel, ha azt hiszik mások, hogy nem értem. Én jobban megszeretném érteni másokat. Azért kérdezünk egymástól, mert érdekel a másik által mesélt történet. Így a megértés érdekében bátran kérdezzünk a másiktól.

Bízom benne, hogy idővel nem csak én, de mások is hasonlóan állnak hozzá a kommunikáció és a megértéshez, és tőlem is kérdezni fognak. Nem pedig elítélni vagy olyat feltételezni, ami fura és a szavak között nincs kapcsolódás.

Igenis vannak, csak ismernünk kell egymást, és egymás gondolatmenetét.

Figyeljünk egymásra 

 

Ismétlődő tapasztalatok

Ahogy beköszöntött az ősz, úgy sok minden meg is változott az életemben. Új munkahely, kevesebb szabadidő, több munkavállalás, és kevesebb időtöltés közösségekben. 

De voltak pillanatok, érzések, szituációk, amik ismétlődőek voltak és már elegem volt belőlük. Szerintem más is hasonlóan érezte már ezt. 

Aztán tegnap éjjel, amikor ismét lett egy kis időm olvasni Paulo Coelho A fény harcosának kézikönyve című könyvben az alábbi egy oldalas idézet jött szembe velem:

” A harcos tudja, hogy bizonyos pillanatok megismétlődnek.  Gyakran találkozik ugyanazokkal a helyzetekkel és nehézségekkel.  Ilyenkor frusztrálttá válik, mert úgy érzi, egyáltalán nem javult, hiszen az élet kellemetlenségei újra és újra visszatérnek.  

- Egyszer átéltem már Panaszkodj a szívedre.  
-Tényleg átélted egyszer - válaszol a szíve.  De még nem vagy túl rajta!  

A fény harcosa pedig megérti az ismétlődő leckék jelentését: rajtuk keresztül megtanulja azt, amit korábban nem volt hajlandó megtanulni.”

 Számomra ez az egyoldalas üzenete elért, remélem máshoz is eljut az, hogy időnként miért éljük át újra egy helyzetet. 

Minden okkal történik?

Mára ismét Paulo Coelho-tól hoztam egy idézetet a Zahir c. könyvéből. 

 

Volt már olyan pillanatod az életed során, mikor azt hitted, hogy minden és mindenki ellened van? Hogy ne érd el azt, amit igazán akarsz, amire úgy gondolsz, hogy már eléggé készen állsz, hogy megkapd vagy elérd?

 

Szerintem sokunk életében nem egyszer megtapasztalhattuk ezt. 

 

Számomra pont az könyv olvasása alatt történt egy eset, amikor már úgy vártam egy találkozóra, mert az illető hamarosan elutazik egy másik országba, és mint tudjuk a távolság egy kapcsolatépítés során számos kihívásokkal rejt. 

Mivel a miénk alakulóban volt, így én ragaszkodtam ehhez a találkozóhoz, ami végül nem valósult meg egyéb okokból.

 

Egy teljes napig örlődtem, hogy miért nem úgy alakult, ahogy én akartam. Miért nem lehet az, hogy a dolgok úgy menjenek, ahogy én akarom...

Hát azért, hogy megvédjen engem… Megvédjen attól, hogy ne érezzem ismét azt a csalódást, amit idén már nem egyszer kellett átélnem, mert már eleget kaphattam a világtól. 

 

Ergo, még nem jött el annak az ideje… 

 

Remélem és hiszek is abban, hogy minden ami történik körülöttem és velem, az minden okkal van, hogy felkészítsen arra, amit kaphatok az élettől és amivé válhatok.

Önfejlesztés

A következő idézetet ismételten Paulo Coelho-tól idézek, amely a Brida c. könyvében futottam össze.

Elgondolkodtató a mondat… Számodra mit jelent?

Észrevettem, hogy manapság az emberek többet panaszkodnak, elégedetlenek az életükkel, a munkahelyükkel, esetleg a baráti közegükkel. Emellett várják a csodát, hogy történjék valami, amitől már ez megváltozhat. De mi van HA ezt a változást nem kívülről, a környezetünktől várjuk el, hanem magunktól?

Ha egy kicsivel is más szemszögből látjuk meg a dolgokat, megláthatjuk (akár) azt, hogy mindvégig a problémánkra a válasz mindvégig előttünk volt … vagy éppen bennünk. 

Merjünk tudatosabbak lenni, megvizsgálni magunkat, önreflektálni a cselekedeteinkre, és cselekedni annak érdekében, hogy a másnapunk szebben induljon napról napra. 

Legyen továbbra is szép napod/estéd!

Holnap…

 

Elkezdtem egy új könyvet olvasni, Adamus Saint-Germain "A tudatosság játéka" c. könyvét, amelyből egy idézetet is hoztam ma.

Elég elgondolkodtatónak vélem, mivel igaz is... Sokaktól hallom a terveit, vágyait, hogy mit szeretne elérni, mit szeretne valójában csinálni, de mégis amikor a hosszútávlatból ránézünk a rövidtávú jövőre, akár a másnapra, akkor a válasz hasonló, mint ami eddig történt.

Tudom, hogy nem könnyű kilépni a mindennapi mókuskerékből, de ha vágyunk az újdonságra, a változásra, akkor merjünk legalább új dolgot behozni az életünkbe. Lehet ez kisebb esemény, több idő magunkra... Bármi ami épít, és közelebb visz ahhoz a célhoz, amit el akarsz érni. 

Örülök, hogy mostanában változásokon megyek keresztül, ami számomra is gyorsabb léptékben történtek meg, de nem bánom. Remélem, hogy a továbbiakban ha ez a tempó lassulni kezd, én nem állok meg... Nem, mert a változás a célom, hogy az legyek, aki akarok és azt tegyem, amit akarom.

Úgyhogy alig várom, hogy a másnap mit hoz nekem. :)

Őszinte érzelmek

Ezen a csodás napon sajnos olyan esemény történt az életemben, hogy a legjobb barátnőmmel összevesztem, mivel mindketten máshogy kommunikálunk. Ez nagyban nehezíti, hogy barátok legyünk, de kihívások nélkül nem élet az élet. 

De visszatérve az idézetre… Mint tudjuk, egy konfliktus kialakulásához legalább két személy szükséges. Tudom, hogy én is hibáztam a dologban, mert nem egyeztettünk le mindent tisztán,… De a beszélgetés végén azt éreztem, hogy talán bocsánatot kellene kérnem, aminek az okát nem értettem. Mivel én őszintén elmondtam mindent ami bennem végigfutott, amiket éreztem ma és máskor is. 

Később rájöttem, hogy csak azért szerettem volna elnézést kérni az érzelmeimért, mert az ő érzelmeit előtérbe tettem a sajátom helyet. 
Fontos személy az életemben, így érzem, hogy mikor milyen hangulata van és hogyan tudnék segíteni. De egy ilyen helyzetben amikor velem alakul ki ez a légkör, magamat kell előtérbe helyeznem.

Egyszerűség

Ma is egy kisebb idézetet hoztam Paulo Coelho “Brida” c. könyvéből. 

 

Ez az egy mondat eszembe juttatja azt, hogy ahhoz, hogy tudd mi a jó, meg kell ismerkedned azzal, ami a rossz. Így értékelni is tudod, a jót, amit a világtól és másoktól kaphatsz. 

 

Mostanában gondolkoztam az egyedüllétről és tegnap ismét megpróbálkoztam vele. Kisebb sikerekkel, nehézkesen, de alakulóban. 

 

Számodra mit idéz fel az idézet?

süti beállítások módosítása