Éppen Paulo Coelho "Brida" c. könyvét olvasom, amiben az egyik bekezdés megfogott és elgondolkoztatott:

“A tengerparton volt az apjával, és az apja megkérte, hogy nézze meg, elég meleg-e a víz. Ő ötéves volt, és örült, hogy segíthet. Odament hát a vízhrz, és beledugta a lábát.

"Beledugtam a lábamat, és hideg" - mondta at apjának.

Az apja erre fölkapta odavitte a vízhez, és se szó, se beszéd, bedobta a vízbe. Először megijedt, de aztán tetszett neki a játék.

"Na, milyen a víz?" - kérdezte az apja.

"Finom" - felelte.

"Nahát, akkor monstantól fogva ha megakarsz tudni valamit, merülj bele." "

Neked már volt hasonló tapasztalatod, érzésed? Hogy valamire nem adtál kellő időt és energiát, hogy megtud milyen is valójában? És utólag meg is bántad, hogy ne foglalkoztál vele annyit?

Te mit gondolsz Nelson Mandela állításával? Egyetértesz-e vele vagy sem? Miért?

Én úgy érzem, hogy igaza van. Mostanában egyre több olyan emberrel találkozom, aki hasonlóan nyitott, mint én. Egymást hallgatva megismerjük a másik gondolkodásmódját, feltárjuk nekik, hogy miről tanultunk, olvastunk, amit úgy vélünk, hogy hasznos és akár fontos is, de mégsem úgy cselekszünk, ahogy az helyes lenne. 

Mondok egy példát:
A napokban elkezdtem James Nestor - Lélegzet c. könyvét. Az író leírja saját szemszögéből, hogy mit tudott meg a légzésről. Mind szekunder és primer kutatásokat végzett, és arra jutott, hogy sokan a világban elfelejtettük hogyan kell helyesen lélegezni. 
Mire való az orr? Mi történik ha szájon lélegzünk és az orrunkat minimálisan használjuk? A válasz az, hogy sok nyavalya jelenik meg. Például: légúti megbetegedések, asztma, ...
Számos kutatás bebizonyította, hogy ha figyelünk az orrunkon át lélegezni nem csak a légúti megbetegedések múlhatnak el, de javítjuk az egészségünket.

Egyszer élünk, egyszer éljük meg azt a pillanatot, így érezzük, hogy azt a percet megérdemeljük. 

Fontos a kontroll, de az fontosabb, hogy az életutad végén úgy érezd, hogy maximálisan kihasználtad a lehetőségeidet, amelyet a világ ajándékozni akart neked.

Sokszor aggódunk a jövőn, de elfelejtünk a jelenben élni, meglátni a csodás dolgokat, amit a világ ajándékoz nekünk most. 

Merj cselekedni, hogy később ne bánd meg!

Hallottál már a Serendipity-ről? Magyarul azt jelenti, hogy véletlenszerű felfedezések. Mennyire hiszel ennek a jótékony hatásában? A történelem könyvekben számos felfedezéseket a véletlennek köszönhető, mint például Amerika felfedezése. 

Éppen ezért arra buzdítom magam és másokat, hogy ezeket a véletleneket vegyük és éljünk vele, mert lehet abból többet tanulhatunk.

A három bölcs majom szobra Nikko-ban található a Toshogu szentélyben. Ők szimbolizálják a azt a közmondást, hogy "nem lát rosszat, nem hall rosszat és nem beszél rosszat".

„Szókratész hármas szűrőjének gyakorlatát valójában Ivazaru, a száját eltakaró majom valósítja meg, hiszen nem terjeszti a rosszat. A kritizáló vagy mások kritikáját közvetítő ember azonnal elveszti a támogatást ikigaia megvalósításához, mivel az őt hallgató attól fél – teljes joggal –, hogy amikor nem lesz jelen, ő válik a kritika és gúny céltáblájává.

Ha valóságunk negatív elemeit emeljük ki, az talán szórakoztatja környezetünket az adott pillanatban, hosszú távon azonban egyáltalán nem kifizetődő. Lejáratjuk vele magunkat, és elvesztjük a bizalmat.

A bal oldali, a fülét befogó majom, Kikazaru a spirituális tökéletesedés magasabb fokát mutatja. Ha nemcsak hogy nem adjuk tovább a másokról szóló kedvezőtlen híreket, de meg sem halljuk őket, akkor elkerüljük, hogy elménket szükségtelen szemét töltse meg, és így kevesebb hely jusson a jó cselekedeteknek és ikigaiunk fejlődésének.

Jobb oldalon Mizaru, a nem látó majom arra tanít minket, hogy ne nézzünk a helytelen irányba, és így megtegyük a végső lépést szűrőink megtisztításához. Ha nem halljuk és nem közvetítjük a negatív gondolatokat, és inkább arra fordítjuk figyelmünket – látásunkat és többi érzékszervünket –, ami hasznos és mindenkinek áldásos (első helyen nekünk magunknak is), akkor hatalmas lépést tettünk meg álmaink megvalósításának útján.” - Hector Garcia & Francesc Miralles, 2017

“Az élő beszéd és a megvalósulás között mély és valós összefüggés van. Aki tiszta és pontos az önkifejezésben, a kommunikációban, annak a tettei is valódiak és hitelesek, a döntései is rendben vannak. Aki a beszédében manipulatív, puha, körülményes és halogató, az a tetteiben is hasonlóan működik.” - Sárvári György, 2019

Azt érzem manapság már egy rohanó világban élünk, ami nem engedi, hogy kiélvezzük a jelent. Mindig azt szajkózzák, hogy mit akarunk a jövőben, mi a célunk, hova képzeljük el magunkat 5-10 év múlva.

Nem tagadom, hogy jó ha előre tekintünk ... DE mértékkel, mert a jövő nem azonnal érkezik, és ahhoz hogy a jövőt jól építsd fel, ahhoz a jelenben is kell lenned.

Voltak olyan pillanataid, amikor stresszes voltál, mert a jövőn vagy a múltan gondolkoztál? "Mit csinálhattam rosszul, hogy nem úgy történt, ahogy akartam?" "Mit kéne csinálnom, hogy 5-10 év múlva meglegyen az?" Manapság tényleg sokan töprengünk, de a sok agyalással elmegy mellettünk az idő. Ne félj megállítani magad. Éld meg a jelent, hogy azt később ne bánd meg. Ne félj a jelenben lenni és abból merítkezni, ami éppen akkor és abban a pillanatban ad élet. 

Legyen ma is egy csodás napod!