Éppen Paulo Coelho "Brida" c. könyvét olvasom, amiben az egyik bekezdés megfogott és elgondolkoztatott:

“A tengerparton volt az apjával, és az apja megkérte, hogy nézze meg, elég meleg-e a víz. Ő ötéves volt, és örült, hogy segíthet. Odament hát a vízhrz, és beledugta a lábát.

"Beledugtam a lábamat, és hideg" - mondta at apjának.

Az apja erre fölkapta odavitte a vízhez, és se szó, se beszéd, bedobta a vízbe. Először megijedt, de aztán tetszett neki a játék.

"Na, milyen a víz?" - kérdezte az apja.

"Finom" - felelte.

"Nahát, akkor monstantól fogva ha megakarsz tudni valamit, merülj bele." "

Neked már volt hasonló tapasztalatod, érzésed? Hogy valamire nem adtál kellő időt és energiát, hogy megtud milyen is valójában? És utólag meg is bántad, hogy ne foglalkoztál vele annyit?